Ugye milyen szörnyen hangzik? Miért olyan ijesztő ez a helyzet?
Hányszor halljuk naponta ismerőseinktől, barátainktól, a hangoktól a fejünkben…30 vagyok és szingli. Valóban a korunk és családi állapotunk határoz meg minket? Miért éljünk meg nehezen ezt az állapotot?
Talán azért, mert a szüleink ilyen idős korukban házasok voltak, sőt már szülők. A dédszüleink pedig még náluk is fiatalabban alapítottak családot. Azért mert a nők már érzik, hogy ketyeg a biológiai órájuk? A férfiakról pedig azt gondolják, hogy a normálisabbak már elkeltek és már csak a „selejtesek” maradtak. Csalódottak vagyunk, mert nem így képzeltük az életünket. Az első igazi pofonként éljük meg, hogy amire vágytunk még mindig nem lehet a miénk?
Ugyanakkor, ha körbenézünk és bizony, hogy körbenézünk, azt látjuk, hogy mindenki mást eljegyeznek, házasodik, babát vár vagy más újdonsült szülő. Ezek a dolgok nem kerülnek el minket, hála a közösségi oldalaknak és fotómániás embertársainknak. Miért baj ez?
Sajnos sok esetben saját frusztrációnknak köszönhetjük, hogy problémaként éljük meg a jelenlegi helyzetünket és nem látjuk a másik oldalt.
Igenis sokan vannak mások is hasonló helyzetben, mint mi, akik hozzánk hasonlóan nem „selejtesek”. Olyanok, akik 30 éves korunkra túl vannak egy váláson is, egyedül nevelik gyermeküket vagy egészen egyszerűen nem találták meg eddig, amit kerestek és ugyanarra vágynak, amire mi is.
Ha belegondolok, nem is olyan ijesztő ez az egész, csak a problémákat kell elhessegetnünk és arra koncentrálni ami fontos, ami érdekel minket…annyi minden áll még előttünk, csak rá kell találnunk.
